Csohány emléknap

1925 január 30-án született. Ha élne, 91 esztendős lenne. Kevesek kiváltsága ilyen magas kort megérni, ő azonban már fájdalmasan korán, 1980-ban örökre itthagyott bennünket.
A kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész a pásztóiaknak egyszerűen csak Kálmán volt. Még 1974-ben álmodta meg a pásztói galériát, ennek első lépésként 35 grafikai lapot ajándékozott szülővárosának. A művész tovább gyarapította a gyűjteményt egészen haláláig.
A pásztóiakban hosszú éveken át elevenen élt az igény arra, hogy Csohány életművét méltó módon mutassuk be, a gyűjteményt helyezzük el és biztosítsunk számára kiállítási lehetőséget. Ez végül 2001. december 14-én válhatott valóra, amikor a korábban múzeum-téri óvoda nevén ismert műemlék épületben megnyílhatott a galéria.
Az idei emléknapon, melyet január 29-én tartottunk a galériában Váci András, Feledy Gyula, Szilvássy Nándor, Würtz Ádám, Reich Károly és Hintz Gyula grafikáiból állított össze időszaki tárlatot Shah Gabriella művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum igazgatónője.
A tárlat létrejöttét Varga József üvegesmester segítségével támogatta. A kiállítás megnyitását és megemlékezését a pásztói Mikszáth Kálmán Líceum diákjai: Kelemen Inez, Kelemen Dávid, Noskó Henrik, Várhegyi Márk és Németh Bence által előadott zeneszámok és versek tették színvonalassá, melyeket Herczegné Varga Ilona, a Líceum igazgatónője állított össze.
A résztvevők Csongrády Béla közíró vezetésével rövid beszélgetésben értékelték a gyűjtemény és a galéria eddigi sorsát, valamint jövőbeli lehetőségeit. A rendezvényt a Csohány Baráti Kör, Pásztó Kultúrájáért Alapítvány és a Pásztói Múzeum közösen szervezte.

Beszámoló Bódis Kriszta

A Pásztói Múzeum meghívására nemrég Pásztón járt Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes, pszichológus. Azért jött, hogy a Múzeum Megvetés és önbecsülés című kiállítása kapcsán legújabb regényéről beszélgessen a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium érdeklődő diákjaival. A Carlo Párizsban című regény persze nem a Fények Városában játszódik, hanem egy kitalált, de nagyon is valóságosnak tűnő magyarországi cigánytelepen, egy gettóban, amelyet a helyiek valamiért Párizsnak hívnak. Itt él a regény főhőse, a beszélgetésre érkezett diákokkal csaknem egyidős, tizenöt éves Farkas Károly, Carlo.

Sejthető, hogy ez a délutáni beszélgetés nem is annyira a regényről, a szövegről vagy az írásról szólt, mint inkább a boldogulásról, a kitörésről és az együttélés sokszor kényelmetlennek érzett kérdéseiről.

És a diákok meséltek, kérdeztek, játszottak.

Megvetés és önbecsülés vendégkiállítás

2015. szeptember 4-én nyílt meg a Pásztói Múzeumban a Néprajzi Múzeum 18-20. századi vándoriparosok világát megelevenítő vendégkiállítása.

A kiállítás, amellett, hogy gazdag képi- és műtárgyanyag bemutatásával megismertet a címben szereplő mesterségekkel, a vándoriparosok mindennapi életét is felidézi.

Szól a társadalom peremén élők szociális kapcsolatairól, a helyben élők és az „idegenek” viszonyáról is. Arról, hogyan működött, hogy bár a vándoriparosok nyújtotta szolgáltatások nélkülözhetetlenek voltak a helyben élők számára, mégis gyakran megvetés övezte őket.

A kiállítás kurátora Szuhay Péter.

A tárlat várhatóan 2016. január 3-ig látható a Pásztói Múzeumban.

A kiállításhoz tárlatvezetés és múzeumpedagógiai foglalkozás is igényelhető.

32/460-194

Herbst Rudolf kiállítás-megnyitón készült fotói elérhetőek a galériában.