Pásztói Múzeum – Tanárok Éjszakája

2014. október 10-én, egy szép őszi délután a Pásztói Múzeum megnyitotta kapuit és egy rendhagyó programra invitálta a város és a környező települések pedagógusait. Délután 5 órára egy népes kis csapat jött össze, óvodapedagógusok, általános és középiskolai tanárok. Igazán szíves fogadtatásban volt részünk. Elsőként a múzeum vezetője, Dr. Hír János köszöntött bennünket. Elmondta, hogy szeretnének változtatni a régi, hagyományos múzeumi szemléleten, miszerint a múzeum a muzeológusok és kutatók külvilágtól elzárt elefántcsonttornya. A múzeumot élővé szeretnék tenni, és közelebb kívánják hozni az emberekhez. Hangsúlyozta, hogy már kisiskolás korban meg kell ismertetni a gyerekeket a múzeum kínálta lehetőségekkel, ezért munkatársaival különböző múzeumi foglalkozásokat dolgoztak ki számukra. Azt is megtudtuk, hogy a programok megvalósítására és infrastrukturális fejlesztésekre igen jelentős pályázati támogatást nyert el a múzeum. Ezt követően átadta a szót munkatársainak.

Dr. Gherdán Katalin egy nagyon szemléletes előadással mutatta be, hogy a múzeumi tárlatok és gyűjtemények anyagai szinte valamennyi tantárgyhoz jól illeszthetőek és hatékonyan felhasználhatóak azok oktatásában. Majd Kormos Vanda prezentációja következett. Bemutatta az egyes helyszínekhez, tártatokhoz elkészített foglalkozások anyagát. Rendkívül változatos és gyakorlatias formában dolgozzák fel az Oskolamester Házával kapcsolatos tudnivalókat. Egy másik feladatlappal Rajeczki Benjámin zenetudós munkásságát mutatta be játékos, szemléletes formában.

A résztvevők közül többen korábban már részt vettek diákjaikkal hasonló múzeumpedagógiai foglalkozásokon, és megerősítették az előadókat és a résztvevőket is abban, hogy ezek a foglalkozások rendkívül hasznosak voltak a gyerekek számára, mert egészen más módszerekkel és megközelítéssel dolgoztak fel egy-egy témát, mint a tanítási órákon. Mi, akik középiskolában tanítunk, rendszeresen viszünk diákokat múzeumokba, de eddig általában csak a hagyományos tárlatvezetéseken vettünk részt. Most itt egyrészt rengeteg új ötletet kaptunk arra, hogy hogyan tudnánk mi is bevonni tanulóinkat a múzeumunk kínálta lehetőségekbe, másrészt bennünk is megfogalmazódtak olyan elképzelések, melyek megvalósításában a múzeum egy nagyon jó partner lehet. Mivel a környező településekről nem egyszerű behozni  a gyerekeket a múzeumba, a múzeum létrehozta az Utazó Múzeum szolgáltatást, amit valamennyien egy nagyon jó kezdeményezésnek tartunk.

A program végén Dr. Hír János körbevezette a résztvevőket a kiállításokon, melyet az alagsorban nemrégiben kialakított modern és korszerű részleggel zártunk. Végezetül vizsgálatokat végezhettünk a múzeum polarizációs mikroszkópjával.

Valamennyi résztvevő nevében szeretnénk megköszönni a múzeum dolgozóinak ezt a rendkívül hasznos és tartalmas foglakozást, valamint a kedves vendéglátást.

 

Pásztó, 2014-10-15

Nádiné Nagy Márta

Nádi Zoltán

Mikszáth Kálmán Líceum Pásztó


 

Nyári napközis tábor a Pásztói Múzeumban

Július 7-én ismét elkezdődött nyári napközis táborunk: huszonkét gyerekkel vágtunk neki a hétnek.

Az első nap az ismerkedés jegyében telt. Délelőtt pókhálót szőttünk, így tanultuk meg egymás nevét, majd, szintén játékok segítségével, a gyerekek csapatokba rendeződtek, nevet választottak maguknak, elkészítették csapatzászlaikat. A hét során az ekkor megalakult csapatok „versenyeztek” egymással. Délután a múzeummal ismerkedtünk: a csapatok játékos feladatokat oldottak meg a múzeum állandó és időszaki kiállításaiban.

A második nap megmozgattuk magunkat: túrázni indultunk. Szentkúton felmásztunk a remetebarlangokhoz, majd a Mária úton átsétáltunk Sámsonházára. Útközben ősmaradványokat, kőzeteket gyűjtöttünk, a Szálláska-völgyben megismerkedtünk a csattanó maszlaggal, megkóstoltuk a forrás vizét.

Sámsonházán átgyalogolva érkeztünk meg a falu végén található védett geológiai feltáráshoz. Itt megcsodálhattuk a mátrai vulkánosság egymást követő tufaszórásait és lávaömléseit, és a szelvény tetején települő, a vulkánosság befejeztével a területet elborító tengerben lerakódott ősmaradványokban gazdag lajtamészkövet.

A harmadik nap a néprajzé volt: népi divatbemutatót követően rimóci tánclépéseket tanultunk és használati tárgyakkal ismerkedtünk. Délután a múzeum mozivá, majd műteremmé alakult: a Magyar népmesék rajzfilmsorozat néhány epizódja alapján a gyerekcsapatok egy-egy meséhez készítettek illusztrációt, életnagyságú fotóparavánt, amiben aztán le is fényképezkedtek.

Negyedik nap Gyöngyösre utaztunk, hogy megnézzük a Mátra Múzeumot. Itt az egyik kedvenc a múzeumpedagógiai foglalkozás volt, ahol mikroszkóppal megvizsgálhattuk, milyenek a hangyák, legyek és darazsak igazán közelről. A nap fénypontja mégis az állatsimogatás volt; olyan állatokkal találkoztunk, amelyek nem tartoznak a házi kedvencek közé: kígyót, patkányt simogathattunk.

Az utolsó nap az alkotás és a játék napja volt. Olyan anyagokból készítettünk játékokat, melyekre rendszerint kidobás vár: parafa dugóból hajót, WC-papír gurigából krokodilt, távcsövet, kisautót, jégkrémes pálcikából repülőt, műanyag flakonból ügyességi játékot készítettünk. A délutáni számháborúhoz a Romkert ideális helyszínnek bizonyult. A hetet pénteken délután a csapatok eredményhirdetésével zártuk.

Nekünk nagy élmény volt ez a hét, reméljük, jövőre is találkozunk!

A programok megvalósításában nagy segítségünkre volt Simon István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója, aki a múzeumban töltötte három hetes szakmai gyakorlatát. Aktív segítőnk volt továbbá Bognár Martin (Eventus Üzleti Művészeti Középiskola, Szakiskola, Alapfokú művészetoktatási Intézmény és Kollégium) nyári diákmunkás és Csonka Rebeka (Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Közgazdasági, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola) szakmai gyakorlatos diák. A feladatok előkészítésében Kelemen Dávid (Mikszáth Kálmán Líceum), iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diák is közreműködött. Köszönjük a segítséget!

További képek megtekinthetőek a galériában!

Zúg az Isonzó

100 esztendeje, hogy megkezdődött az első nagy világégés. Ennek okán határoztam el, hogy felkeresem a háború legkönnyebben megközelíthető és bejárható egykori hadszínterét, az olasz frontot. Mindezt nem történészi, inkább a földrajztanár és az utazó szemével próbálom szemlélni és közvetíteni. Tehát elsősorban az érdekelt, hogy milyen természeti környezetben zajlottak az akkori események. Mi az, ami most látható és az egykori nagy csatákra emlékeztet.

Az Isonzó-folyót egyébként a helyi szlovén lakosság Soča (Szocsa) néven ismeri, de a magyar emlékezetbe annyira bevésődött az olasz elnevezés, hogy ettől nem lehet eltérni.

A Trieszti-öböltől a Predel–hágóig húzódó vidék mindig is átjáróház volt. Azok a népek, akik Közép–Európa és Észak-Itália között mozogtak nem kerülhették ki az Isonzó-völgyét.

A késő római időkben a Kr. u. 5. században a felerősödő barbár betörések miatt a lakosság hegycsúcsokra épített erődített falvakba húzódott. Ilyen Kobarid felett a közelmúltban bemutatóhellyé kiépített Tonovcov-grad. A régészeti feltárások még folynak, de egy lakóház és egy ókeresztény templom alapjait már a mi romkertünkhöz hasonlóan térdfalakkal konzerváltak.

A 10. században kalandozó eleink is sűrűn megfordultak erre útban Itália felé.

Időben nagyot ugorva Napóleon seregei már kőhídon vonulhattak át az Isonzó felett. Kobarid közelében ezt a hidat mind a mai napig használják.

100 éve még úgy tűnt, hogy a vidéken béke honolhat, hiszen az Olasz Királyság jóindulatú semlegességéről biztosította az Osztrák-Magyar Monarchiát. Aztán 1915 májusában megtörtént a pálfordulás: Olaszország hadat üzent. Az Isonzó völgye két és fél évre lángba borult. Becslések szerint a harcok hozzávetőleg egymillió emberéletet követeltek.

További képek elérhetőek a galériában!

Dr. Hír János