Nyári napközis tábor a Pásztói Múzeumban

Július 7-én ismét elkezdődött nyári napközis táborunk: huszonkét gyerekkel vágtunk neki a hétnek.

Az első nap az ismerkedés jegyében telt. Délelőtt pókhálót szőttünk, így tanultuk meg egymás nevét, majd, szintén játékok segítségével, a gyerekek csapatokba rendeződtek, nevet választottak maguknak, elkészítették csapatzászlaikat. A hét során az ekkor megalakult csapatok „versenyeztek” egymással. Délután a múzeummal ismerkedtünk: a csapatok játékos feladatokat oldottak meg a múzeum állandó és időszaki kiállításaiban.

A második nap megmozgattuk magunkat: túrázni indultunk. Szentkúton felmásztunk a remetebarlangokhoz, majd a Mária úton átsétáltunk Sámsonházára. Útközben ősmaradványokat, kőzeteket gyűjtöttünk, a Szálláska-völgyben megismerkedtünk a csattanó maszlaggal, megkóstoltuk a forrás vizét.

Sámsonházán átgyalogolva érkeztünk meg a falu végén található védett geológiai feltáráshoz. Itt megcsodálhattuk a mátrai vulkánosság egymást követő tufaszórásait és lávaömléseit, és a szelvény tetején települő, a vulkánosság befejeztével a területet elborító tengerben lerakódott ősmaradványokban gazdag lajtamészkövet.

A harmadik nap a néprajzé volt: népi divatbemutatót követően rimóci tánclépéseket tanultunk és használati tárgyakkal ismerkedtünk. Délután a múzeum mozivá, majd műteremmé alakult: a Magyar népmesék rajzfilmsorozat néhány epizódja alapján a gyerekcsapatok egy-egy meséhez készítettek illusztrációt, életnagyságú fotóparavánt, amiben aztán le is fényképezkedtek.

Negyedik nap Gyöngyösre utaztunk, hogy megnézzük a Mátra Múzeumot. Itt az egyik kedvenc a múzeumpedagógiai foglalkozás volt, ahol mikroszkóppal megvizsgálhattuk, milyenek a hangyák, legyek és darazsak igazán közelről. A nap fénypontja mégis az állatsimogatás volt; olyan állatokkal találkoztunk, amelyek nem tartoznak a házi kedvencek közé: kígyót, patkányt simogathattunk.

Az utolsó nap az alkotás és a játék napja volt. Olyan anyagokból készítettünk játékokat, melyekre rendszerint kidobás vár: parafa dugóból hajót, WC-papír gurigából krokodilt, távcsövet, kisautót, jégkrémes pálcikából repülőt, műanyag flakonból ügyességi játékot készítettünk. A délutáni számháborúhoz a Romkert ideális helyszínnek bizonyult. A hetet pénteken délután a csapatok eredményhirdetésével zártuk.

Nekünk nagy élmény volt ez a hét, reméljük, jövőre is találkozunk!

A programok megvalósításában nagy segítségünkre volt Simon István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója, aki a múzeumban töltötte három hetes szakmai gyakorlatát. Aktív segítőnk volt továbbá Bognár Martin (Eventus Üzleti Művészeti Középiskola, Szakiskola, Alapfokú művészetoktatási Intézmény és Kollégium) nyári diákmunkás és Csonka Rebeka (Magyar Máltai Szeretetszolgálat Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Közgazdasági, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola) szakmai gyakorlatos diák. A feladatok előkészítésében Kelemen Dávid (Mikszáth Kálmán Líceum), iskolai közösségi szolgálatot teljesítő diák is közreműködött. Köszönjük a segítséget!

További képek megtekinthetőek a galériában!

Zúg az Isonzó

100 esztendeje, hogy megkezdődött az első nagy világégés. Ennek okán határoztam el, hogy felkeresem a háború legkönnyebben megközelíthető és bejárható egykori hadszínterét, az olasz frontot. Mindezt nem történészi, inkább a földrajztanár és az utazó szemével próbálom szemlélni és közvetíteni. Tehát elsősorban az érdekelt, hogy milyen természeti környezetben zajlottak az akkori események. Mi az, ami most látható és az egykori nagy csatákra emlékeztet.

Az Isonzó-folyót egyébként a helyi szlovén lakosság Soča (Szocsa) néven ismeri, de a magyar emlékezetbe annyira bevésődött az olasz elnevezés, hogy ettől nem lehet eltérni.

A Trieszti-öböltől a Predel–hágóig húzódó vidék mindig is átjáróház volt. Azok a népek, akik Közép–Európa és Észak-Itália között mozogtak nem kerülhették ki az Isonzó-völgyét.

A késő római időkben a Kr. u. 5. században a felerősödő barbár betörések miatt a lakosság hegycsúcsokra épített erődített falvakba húzódott. Ilyen Kobarid felett a közelmúltban bemutatóhellyé kiépített Tonovcov-grad. A régészeti feltárások még folynak, de egy lakóház és egy ókeresztény templom alapjait már a mi romkertünkhöz hasonlóan térdfalakkal konzerváltak.

A 10. században kalandozó eleink is sűrűn megfordultak erre útban Itália felé.

Időben nagyot ugorva Napóleon seregei már kőhídon vonulhattak át az Isonzó felett. Kobarid közelében ezt a hidat mind a mai napig használják.

100 éve még úgy tűnt, hogy a vidéken béke honolhat, hiszen az Olasz Királyság jóindulatú semlegességéről biztosította az Osztrák-Magyar Monarchiát. Aztán 1915 májusában megtörtént a pálfordulás: Olaszország hadat üzent. Az Isonzó völgye két és fél évre lángba borult. Becslések szerint a harcok hozzávetőleg egymillió emberéletet követeltek.

További képek elérhetőek a galériában!

Dr. Hír János

Múzeumok Éjszakája 2014 beszámoló

A pásztói Múzeum idén is csatlakozott a Múzeumok Éjszakája országos rendezvénysorozathoz: programjainkat hajdan volt és mai tengerek jegyében szerveztük.

Délután nyitott a családi játszóház, ahol kicsik és nagyok alkothattak, játszhattak, kísérletezhettek, kutathattak a Múzeum kertjében. Sokan vettek részt az akvárium- és korallzátony-építő versenyben, próbálták ki magukat paleontológusként, készítettek tengeri herkentyűket kidobásra ítélt, de újrahasznosítható anyagokból. Az alkotó és kísérletező kedv sötétedés után is tartott.

Délután nyitott Tengerek kincsei című új időszaki kiállításunk, mely Fekete József gyűjteményére alapozva tengeri puhatestűek vázait mutatja be. A kiállítást Előd László búvárfotós képei teszik még színesebbé. A kiállítás-megnyitón vehették át díjaikat az Élet a tengerben alkotói pályázatunk nyertesei.

A kiállítás-megnyitó után Főzy István, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa tartott interaktív vetített képes előadást: az ősmaradvány-simogatás mellett a résztvevők egy 46 méteres kötél segítségével (a kötélen, a Föld korának (4,6 milliárd év) megfelelően, egy millió évnek egy cm felelt meg) elhelyezhették az időben Földünk életének legizgalmasabb eseményeit.

Idén is népszerű volt a múzeumi rejtély: négy gyerekcsapat vágott neki a múzeumi akadálypályának, ahol találós kérdések, versek, iránytű segítségével kellett megtalálniuk a múzeum egyik elcsent műtárgyát.

Sötétedés után kezdődött Hír János múzeumigazgató képes beszámolója a régi Jugoszláviában tett kerékpárútjairól, majd látogatóink a fényfestésben gyönyörködhettek. A gyerekek nagy örömmel használták ki a különböző színű fények és árnyékok váltakozását játékaikban.

A tombolasorsolás izgalmait a délutáni akvárium- és korallzátony-építő verseny nyerteseinek kihirdetésével fokoztuk.

Az éjfélig kitartó maroknyi csapat a tűz körüli beszélgetéssel vezette le a nap izgalmait, amiből még a késő éjszakai órákra is jutott: néhány a kiállításokban bolyongó látogatónk örömmel fedezte fel szüleit a várostörténeti kiállításban látható fotókon.

Az idei egyéjszakás kalandon is jól éreztük magunkat, reméljük, látogatóink is így vannak ezzel.

Múzeumi szervezőcsapatunkat most is önkéntes segítők erősítették. Nagyon köszönjük!

További képek megtekinthetőek a galériában!