Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy csak arra figyeljünk, ami jól látható, feltűnő, vagy éppenséggel bombasztikus, netán szenzációs. Ha az őslénytan szóba kerül, akkor többségünknek a jégkori óriások, a mamut és a gyapjas orrszarvú jut eszébe, netán a földtörténeti középidő kihalt „rettentő gyíkjai”: a már szinte bulvárosodott dinoszauruszok.
Márpedig az őslénytanban az utóbbi fél évszázad során a legrohamosabb fejlődés a milliméteres és annál kisebb nagyságrendű maradványok vizsgálata terén zajlik. A kőolajkutatás ma már elképzelhetetlen lenne a fúrásmagokba zárt apró likacsos házú egysejtűek, vagy a kagylósrákok házainak elemzéséből levont következtetések nélkül.
Ugyancsak bajban lennénk a sokáig „ősmaradvány-mentesnek” tartott üledékes kőzetek korának megállapításában a conodonták, a sugárállatkák, a kovamoszatok vagy éppen a kisemlősök nélkül.
Ugyanígy centiméteres-deciméteres nagyságú kristálycsodák, drágakövek jelentik számunkra az ásványokat és nem is gondolunk arra, hogy a körülöttünk levő naponta használt kőzeteink is ásványokból állnak, csak legtöbbször szabad szemmel láthatatlanok.
Ezt a mikrovilágot csak úgy lehet megismerni, hogy felhasználjuk az elmúlt évtizedekben egyre jobban fejlődött mikroszkópokat. A parányőslénytan úttörői a 19. század második felében még csak egyszerű fénymikroszkópokkal dolgozhattak. Ugyanekkor kezdték használni a polárszűrők segítségével működő kőzettani fénymikroszkópokat is. Később jelent meg a 3D képalkotást lehetővé tevő fénymikroszkóp, a sztereomikroszkóp. A huszadik század második felétől hatalmas újításként terjedtek el a fény helyett elektronokkal képet alkotó elektronmikroszkópok. Ezekkel a parányi ősmaradványok és ásványok egyre finomabb alaki részletei váltak tanulmányozhatóvá.
Ezek az apró ásványok és ősmaradványok nemcsak érdekesek és tanulságosak, de esztétikai élményt is nyújtanak. A kiállítás fő célja, hogy ebből az egyes ember számára már átfoghatatlan gazdagságú mikrovilágból ízelítőt nyújtson.
A kiállítás első terme a kőzetmikroszkópia és az ásványok világába vezet be, míg a második terem az ősmaradványoké.
A tárlat 2016 márciusától 2016 szeptemberéig volt látogatható a múzeumban!