A Pásztói Múzeum legrégibb hagyományokkal bíró programja az őslénytani kutatótábor, melyet 1982 óta csaknem minden nyáron megrendeztünk. Az idei sorrendben a 35. volt.
A tábor legfontosabb célja, hogy bevezesse az érdeklődő fiatalokat az őslénytani kutatómunka terepi részébe. E mellett megismertesse a nomád természetközeli élet szépségeit, mivel mi valóban nomád módon táboroztunk. Sátorban aludtunk laticellen, hálózsákban. Nem jártunk étterembe, se pizzériába, hanem kint a táborhelyen egy gázrezsón magunk főztünk.
Nem tartottunk kiszolgáló személyzetet. A táborveréstől a mosogatásig mindent magunk végeztünk. Ez ugyebár a résztvevők önállóságára is jótékony hatással volt.
A tábori konyhát, amely egyben közösségi helyiségként is funkcionál mindig egy nagyméretű fóliasátorból és egy sátorgarázsból állítottuk össze.
A résztvevők megtanulhatták, hogy nem kell pánikba esni, ha éjszaka a sátor mellett röfög a vaddisznó, vagy, ha belénk megy egy kullancs, vagy, ha a rosszul felvert sátorban az első felhőszakadás alkalmával mindenünk elázik. Ugyancsak nem ok a kétségbeesésre ha néhány nap erejéig televízió, internet és „debiltelefon” nélkül kell élni. Viszont vannak jóízű esti beszélgetések a tábortűz mellett.
Mostanában egyesek sokat beszélnek élménypedagógiáról. Mi nem beszéltünk róla, csináltuk.
A táborok szervezése egész aktív életpályánkon keresztülívelt. Több generáció számára szereztünk élményeket egyszerű, szolid, de ötletes módon. A nyolcvanas években bükki barlangok feltárásával kezdtük (pl. a Pongor-lyuk, Kőrös-bérci-barlang, Lök-völgyi-barlang) majd folytattuk a nógrádi nem barlangi lelőhelyek kutatásával. Megfordultunk Sámsonháza, Mátraszőlős, Kozárd, Litke határában. A begyűjtött leletanyag mindig a Pásztói Múzeum gyűjteményét gyarapította, a feldolgozás eredményeit pedig rangos folyóiratokban közöltük.
Az utóbbi két évben Szentendre közelében dolgoztunk. Munkánkat a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park segítette. Az idei tábort a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiuma támogatta.
Az idei 35. tábor immár az utolsó volt. Tudomásul kell vennünk, hogy mi is benne vagyunk a korban. Talán majd valaki folytatni fogja.
Dr. Hír János, Dr. Hírné Fodor Erika
