Tavaszi virágszőnyeg
Kora tavasszal, lombfakadás előtt helyenként színpompás virágszőnyeg borítja az erdők talaját. Szellőrózsák bontogatják szirmaikat, csillagvirágok és keltikék bújnak elő a földből. Itt-ott a gyepekben, sziklagyepekben is feltűnik egy színes folt: a kökörcsinek mellett a tavaszi hérics virágait fedezheti fel a természetjáró. Vajon mi a titka a korai virágzásuknak? Talán a többieknél kevésbé fázósak? Ezt is kiderül az alábbi összeállításból.
Hagymák, gumók, rizómák
A felsorolt növények többsége a geofitonok közé tartozik, azaz földalatti raktározó szervvel rendelkező, talajban áttelelő évelő. A hagymában/gumóban/gyöktörzsben tárolt tápanyagok segítségével már egészen korán képesek kihajtani, majd virágzást követően „nyomtalanul” eltűnnek. Az év hátralévő részét a föld alá visszahúzódva töltik, és csak a tavaszi napsugarak fogják ismét előcsalogatni őket.
A hagymás növények gömbszerűen megvastagodott földalatti hajtásukban raktározzák a tápanyagot. Ide tartozik például a hóvirág és a dísznövényként jól ismert jácint. A belső, kemény hajtástengelyt (tönköt) szorosan egymásra simuló húsos pikkelylevelek ölelik körül, kívül pedig elszáradó buroklevelek borítják. A mátrai erdőkben gyakori nyugati csillagvirág is a hagymás évelők közé tartozik, gyakran már a hóvirággal együtt megjelenik.
A nyugati csillagvirág gyakori a Mátra gyertyános-tölgyes erdőiben
(Fotó: Dr. Hír János)
Gumónak nevezzük azokat a megvastagodott, raktározásra módosult növényi szerveket, melyek a száron vagy gyökéren képződnek. A szármódosulat a föld felett és a föld alatt egyaránt kialakulhat – előbbire jó példa a karalábé, utóbbira pedig az erdeinkben gyakran előforduló bogláros szellőrózsa és az odvas keltike.
Bogláros szellőrózsa a tölgyesek virágszőnyegének gyakori eleme
(Fotó: Dr. Hír János)
Az odvas keltike a gyertyános-tölgyesek és bükkösök jellegzetes tavaszi növénye.
(Fotó: Dr. Hír János)
A rizóma (gyöktörzs) föld alatt található módosult növényi szár, mely vastag és tömör. A raktározás mellett szaporodási célokat is szolgál: a talajban oldalirányban növekedve terjeszkedik, majd újabb föld feletti hajtások sarjadnak belőle. Így terjed például a gyöngyvirág, de a rizómás növények közé tartozik a tavaszi erdőket ékesítő pirosló hunyor, a pusztafüves lejtőkön előforduló erdei szellőrózsa, valamint a vizenyős területeken élő mocsári gólyahír is.
Az erdei szellőrózsa – nevével ellentétben – kerüli a zárt erdőket,
a pusztafüves lejtők lakója
(Fotó: Dr. Hír János)
A vizenyős területeken a mocsári gólyahír virágzása a tavasz érkezését jelzi
(Fotó: Dr. Hír János)
Versenyfutás a fényért
A korai virágzás a felsorolt erdei növények esetében nem véletlen: ilyenkor éri megfelelő mennyiségű fény az erdő talaját, amit jól kihasználnak a rövid vegetációs idejű (azaz gyorsan fölnövekedő, virágzó és termést érlelő) geofitonok. Később, a fák kilombosodását követően már nem tudnák begyűjteni az életműködéseikhez szükséges napfényt, tehát ebben a rövidre szabott időben kell boldogulniuk. Az alkalmas élőhelyeken nagy számban, szinte egyszerre jelennek meg, olykor teljesen beborítva a talajt.
A salátaboglárka nyirkos talajú erdőkben, patakok mentén fordul elő.
Fiatal leveleit régen salátának gyűjtötték
(Fotó: Dr. Hír János)
Szőrmebundába burkolózott kökörcsinek
Az erdei fajok után most vegyük szemükre a lejtősztyeppek és sziklagyepek díszeit, a kökörcsineket. Közelről nézve a laikus szemlélő számára is feltűnő a növények selymesen „szőrözött” hajtása. A tavaszi éjszakák, hajnalok még gyakran fagyosak, ami veszélyezteti a korán virágzó növényeket. A szárat, leveleket borító sűrű „szőrzet” védelmet nyújt a hideg ellen.
A leánykökörcsinnek még virága is selymes
(Fotók: Dr. Hír János)
Virágzó fekete kökörcsin Mátraverebély közelében
(Fotó: Dr. Hír János)
Adonisz virága
Áprilisban bontja virágait a tavaszi hérics. Feltűnő sárga virága már messziről észrevehetők az erdőszéleken, tisztásokon és szárazgyepekben. A boglárkafélék ősi családjába tartozik, latin nevét pedig a görög férfiszépségről, Vénusz kedveséről, Adoniszról kapta. Az Észak-középhegység jelentős részén előfordul, a Cserhátban, Mátrában, Bükkben is sokfelé megtalálható. Szépséges volta ellenére a növény erősen mérgező: a legelő állatok sem fogyasztják. A rovarok viszont annál inkább kedvelik a héricset: a vadméhek és egyes bogarak is szívesen látogatják bőséges virágpor-termelése miatt.
Tavaszi hérics virágán szorgoskodó vadméh
(Fotó: Dr. Hír János)
Hol áll a naptár?
A növények természetesen nem tudják, milyen hónapot mutat a naptár, ők a környezeti tényezőkre hagyatkoznak. Amikor felenged a fagyos talaj és a föld alatt a növény számára megfelelő fokra emelkedik a hőmérséklet, valamint egy kis nedvesség is rendelkezésre áll, beindul az „ébredés”. Az éghajlatváltozás hatása azonban itt is tetten érhető: a tavasz hírnökeként számon tartott hóvirágok és hunyorok manapság egyre korábban, néha már januárban kivirágoznak…
Pirosló hunyor a Bükkben, április elején
(Fotó: Dr. Hír János)
Tudtad?
Egyes növényeknél a virág színe attól függően változik, hogy megtörtént-e a beporzás vagy sem. A bükkösökben és gyertyánelegyes erdőkben élő tavaszi lednek virágain jól megfigyelhető ez a jelenség. A frissen kinyílt virágok pirosas rózsaszínűek, beporzást követően pedig kékes-lilásak. A folyamat hátterében a sejtnedvekben végbemenő változás áll: az egyébként savas közeg megporzás után lúgos kémhatású lesz. Az antociánok ugyanis a kémhatás függvényében változtatják színüket – úgy, mint a lakmuszpapír. Ezt a beporzó rovarok is tudják, és előnyben részesítik a pirosas színű virágokat. Így a növény és a rovarok egyaránt jól járnak: így működik egy jól szervezett, összehangolt rendszer.
A tavaszi lednek virágain jól megfigyelhető a beporzást követő színváltozás
(Fotó: Dr. Hír János)
További érdekességek, információk
A patakvölgyeket kísérő erdőkben egy furcsa kinézetű növénnyel találkozhatsz: a kónya vicsorgó lehajló, halvány rózsaszín virágai szinte észrevétlenül bújnak meg az avarban. Tudományos neve is felettébb különleges: a Lathraea squamaria magyarul annyit tesz, hogy „rejtőzködő pikkelyes”. Nézzük csak meg közelebbről!
A „rejtőzködő pikkelyes”, azaz a kónya vicsorgó
(Fotó: Dr. Hír János)
Nincsenek zöld levelei, szárát pikkelyek borítják, és csupán virága emelkedik a talaj fölé. Parazita életmódot folytat, gyökerével behatol a gazdanövény (éger, bükk, gyertyán, mogyoró) gyökereibe, és elszívja tőlük a tápanyagot. Virágait főként poszméhek porozzák be.
Játékos tudáspróba