16 és 13 millió évek között egy sekély és meleg vizű tenger hullámzott a kialakulóban levő Kárpát-medence helyén. Nevét onnan kapta, hogy Bécs közelében Baden Soos nevű település határában található az a feltárás, ahonnan először leírták az ekkor élt tengeri állatok maradványait, főleg puhatestűhéjakat.
A tenger jellegzetes üledéke a lajtamészkő. Ez az elnevezés Ausztria és Magyarország határvidékére vezet, ahol ennek a kőzetnek jellegzetes előfordulásai találhatók. Közülük talán a legismertebb a kulturális eseményeknek is helyszínül szolgáló fertőrákosi kőfejtő. Egy tipikus előfordulása Budapest közelében a rákosi vasúti bevágás és megtalálható a Cserhátban is. Itt a legimpozánsabb feltárása a már felhagyott mátraszőlősi mészkőbánya, vagy a szentkúti barátlakások.
A miocén korú lajtamészkő alapvetően különbözik a Bakony, a Vértes, a Gerecse, vagy a Bükk-hegység középidei (200-60 millió éves) mészköveitől. Jóval fiatalabb, ezért nincs átkristályosodva, lazább és az ősmaradványokat is jobb állapotban őrizte meg. Az ország egyik ősmaradványokban leggazdagabb üledékes kőzete.
Ezek az ősmaradványok egy sokszínű tengeri életközösség emlékei. Megtalálhatók közöttük zátonyépítő korallok, algák, mohaállatok, tengeri sünök, tengeri csillagok és természetesen kagylók, csigák tömege. Csak a cserháti lelőhelyekről 210 kagylófajt írtak le. Mellettük mikroszkopikus méretű egysejtűek is nagy tömegben éltek, melyek apró vázai vegyi kezeléssel és finom szitákon való átmosással nyerhetők ki a kőzetből. Nem hiányoztak a tengeri gerincesek sem: cápák, ráják, delfinek, fókák, tengeri tehenek elmaradhatatlan lakói voltak a Bádeni -tengernek. Néhány szerencsés lelet pedig azt bizonyítja, hogy időnként nagytestű bálnák is ellátogattak ebbe a térségbe.
A Bádeni-tenger élővilága nem is a mai Földközi-tengerhez, inkább a mai Vörös-tengerhez hasonlított. A víz hőmérséklete aligha süllyedt 16 °C alá. Erre az alapján következtetünk, hogy a telepes korallok és a szubtrópusi rokonságú tengeri sünök és puhatestűek ma élő leszármazottai ilyen körülmények között élnek.
Német kollégáink a kétéltűek és hüllők maradványainak elemzéséből arra következtettek, hogy 17 és 14 millió évek között volt Közép-Európában a „középső miocén klímaoptimum” időszaka, amikor valódi szubtrópusi éghajlat uralkodott területünkön.
A Bádeni-tengerben jórészt szigetként működtek azok a vulkánok, melyek a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Cserhát és a Mátra ma felszínen levő vulkáni kőzeteit produkálták. A gigászi erejű kitörések csak helyileg befolyásolták a tenger élővilágát, jelentős pusztulást nem okoztak. A Bádeni-tenger életközösségét egy lassú geodinamikai folyamat veszélyeztette igazán komolyan, mégpedig a mai Dinári-hegyvidék és a Júliai-Alpok fokozatos emelkedése és jelenlegi helyére történő mozgása. Ennek során a Földközi-tengerrel való kapcsolat egyre szűkült, végül egy mai Boszporuszhoz és a Dardanellákhoz hasonló tengerszorossá keskenyedett. Ez a szoros először 14 millió évvel ezelőtt záródott el, pontosabban ekkor a világtengerek szintje egy időre alacsonyabb lett, így a tengeri összeköttetés megszakadt. Az elszigetelődött Bádeni-tenger vize a száraz, meleg éghajlaton erősen párolgott, a tengervíz sótartalma besűrűsödött. Ekkor keletkeztek az erdélyi és a kárpátaljai sótelepek. Ez a „sókrízis” néhány százezer évig tarthatott. Utána a tengerszint újra megemelkedett és majdnem egy millió évre még visszaállt a tengeri kapcsolat.
Szlovén kollégáink bizonyították, hogy a tengerszoros csak 13 -12,8 millió évek között záródott el végleg. Ez az esemény katasztrofális kihalást eredményezett a Bádeni-tenger élővilágában. Eltűntek a víz sótartalmára érzékeny tengeri sünök, tengeri csillagok, de a puhatestűek közül is több, mint 500 faj esett áldozatául ennek az eseménynek. Végső soron az egész életközösség kipusztult. A nagytestű tengeri emlősök sem tudták már felkeresni területünket. Néhány kisebb méretű delfinfaj azonban kivételesen tudott alkalmazkodni a tengervíz megváltozott összetételéhez. Maradványaik a bádeni korszakot követő korai szarmata korszak üledékeiben még előfordulnak.
