Séta és időutazás a sámsonházai Buda-hegyen
A Sámsonháza, védett feltárás c. fejezetben részletesen leírt vulkáni képződményeket NY-felé elhagyjuk és tovább gyalogolunk a műúton, majd jobbra az első földúton közelítjük meg a Buda-hegyet, melynek déli és nyugati lejtőin messziről fehérlenek a meszes üledékek kibukkanásai, melyek 16-15 millió évek között a korai bádeni korszak szigettengerében képződtek.
Lajtai Mészkő Formáció Sámsonházai Tagozatának típusszelvényét a Buda-hegy nyugati lejtőjén találjuk. A típusszelvény egy kőzetrétegtani egység „etalonja”.
A szelvény rétegsora kaviccsal és meszes konglomerátummal indul, erre meszes homok következik, mely gazdagon tartalmaz puhatestű maradványokat. 300 csigafajt és 80 kagylófajt írtak le innen. A zátonykifejlődésben koralltelepek is előfordulnak. Ezek mellett ismerünk innen tengeri liliomok, mohaállatok, tengeri férgek, tengeri sünök és kacslábú rákok maradványait is. Összességében ez a leletegyüttes egy partközeli sekélytengeri életközösség emléke.
A Buda-hegy délnyugati lejtőjén egy 100 m hosszú kutatóárok már egy olyan rétegsort tár fel, mely ugyanebben az időszakban, de a parttól viszonylag távoli, nyíltvízi környezetben képződött. Hivatalos nevén ez a Szilágyi Agyagmárga. Típusszelvénye a Mecsek-hegységben van. A Buda-hegyi kutatóárokban sárgásszürke színű mészmárga és agyagmárga képviseli ezt a kőzetformációt, mely igen gazdag puhatestűmaradványokban. Kagylók esetén nem ritka a duplateknős megtartás.
A kutatóárok felső részén megfigyelhető 10-15 cm vastag barna réteg már a környező szárazulatokról behordott anyagokból (piroxén, kvarc, horzsakőtörmelék, gipsz) áll, ami sekély partközeli környezetet jelez.
A Buda-hegy déli lejtőjén, a kutatóárok fölött ismét tömör mészkövet és mészhomokot figyelhetünk meg. A kihelyezett tájékoztató tábla szerint szarmata (13-11 millió év) korú képződményekről van szó. Ez a megállapítás azonban hibás. A tengeri rétegsort lezáró homokos mészkő egy bádeni korú zátony része volt. Igen gazdagon tartalmaz puhatestű maradványokat.
A zátony felett már olyan meszes homokot, mészkövet és meszes agyagot vizsgálhatunk, melyek egy kiédesedő vizű lagúnában képződtek. Előfordulnak benne édesvízi, sőt szárazföldi csigák héjai, valamint teknőspáncél töredékek. A közeli Oszkoruzsa-árokban vannak azok a lelőhelyek, melyek feltárását 1995 és 1999 között a Pásztói Múzeum őslénytani kutatótáborainak résztvevőivel végeztük. Az önkéntes diákmunkaerővel összesen 3 tonna mintaanyagot termeltünk ki.
Az üledék iszapolásával krokodilok, hörcsögök, pelék, mókusok, sünök fogmaradványait gyűjtöttük. A krokodilfogak előfordulása különösen lényeges éghajlatjelző. Ezek az állatok ugyanis tartósan nem képesek elviselni 10 °C-nál hidegebb vizet. Ma legészakibb előfordulásuk a Nílus deltája. A korábban már említett „középső miocén klímaoptimum” egyértelmű bizonyítékai.
