A tari Fehérkő-bánya a Csevicés-völgyben fekszik. Impozáns méretű bányafala mind a 21. sz. műútról, mind a vonatból is már messziről feltűnik. A dácittufa évszázadokon át a környék kedvelt építőköve volt. Bányászata az 1970-es években fejeződött be.
A bánya külfejtése és siklója több, mint 120 m vastagságban tárja fel a középszemű tufát, melynek leggyakoribb ásványai a horzsakő, a kvarc, a biotit és az amfibol. Olyan kőzetek darabkái is előfordulnak benne, melyeket a vulkáni működés a mélyből szakított fel: amfibolandezit, riolit és slír (finomszemű iszap, mely tengerben ülepedett le), valamint júra korú ofiolit darabjai. Utóbbi kőzet egykori óceáni aljzat része. Legközelebb Eger közelében, Szarvaskő község felett látható felszínen. Ezek az idegen kőzetdarabok a feltárás alján gázkifúvási csatornákban dúsulnak.
A dácittufa kora K-Ar radiometrikus kormeghatározással 13,5 -13,9 millió évnek adódott. A tufát produkáló kitörés tehát a miocén koron belül a bádeni korszak késői szakaszában történt.
Ugyancsak laboratóriumi elemzéssel lehetett megmérni a kőzetbe zárt mágnességet. A kőzet kihűlése során ugyanis a mágnesezhető ásványszemcsék beállnak az akkori mágneses térnek megfelelő irányba. Ennek eredménye, hogy a tufa kihűlésekor az akkori mágneses É-D-i irány már megegyezett a maival. Ugyanakkor a mágneses É-i és D-i pólus abban az időben pont fordítottja volt a mostaninak. A normál (maival megegyező) és a fordított mágnesezettségű időszakok a Föld történetében szabálytalanul váltakoztak. Legutóbb 690 ooo,- ével ezelőtt történt ilyen pólusváltás.
A heves robbanásos kitörés során a forró vulkáni por kb. 20 km-es magasságba emelkedett, majd összeomlott és visszahullott a felszínre. Ez a kb. 500 °C hőmérsékletű anyag (por, gáz és törmelék elegye) a lejtőkön és a völgyekben minden életet elpusztító áradatként zúdult alá.
A Kr. u. 79-ben a Vezúv történelemből ismert kitörése is hasonló módon zajlott. Ifjabb Plínius egykorú leírása ma is hiteles forrásnak tekinthető. A vulkanológusok ezért hívják a riolittufát produkáló robbanásos kitöréseket plíniusi típusú kitöréseknek.
Hogy hol lehetett a tari tufát produkáló vulkáni kúp, azt sajnos ma már nem lehet megmondani. A kutatók egy része közeli kitörési centrumot feltételez, míg másik csoportjuk a Mátrától DK-re feltételezi a tufát szolgáltató vulkánt, melyet a későbbi (pannóniai, pleisztocén) üledékek betakartak.