Sámsonháza község nyugati végében található az a felhagyott kőfejtő, mely igen szemléletesen mutatja be a középső miocén vulkáni képződményeket (a Nagyhársasi Andezit Formáció tufa és lávaszintjeit), valamint az erre települő Lajtai Mészkövet.
A szelvény rétegsora alul portufával kezdődik, mely egy egykori vulkán vízbe hullott anyaga. Rétegzettsége egyértelműen mutatja a tengerben való leülepedést. Ugyancsak tengerbe folyt az alsó lávapad andezitje is. Erre utal üveges szövete és a benne található gázhólyagok is. A tengerbe folyó forró láva ugyanis felforralta maga körül a tengervizet és a vízgőz behatolt a lávába, ahol megrekedve hólyagüregeket képezett. Az üregek falán gyakran ásványok váltak ki.
Ugyancsak az alsó lávapad felső peremén figyelhető meg az autobreccsa. Ez akkor keletkezik, amikor a lávafolyás felszíne hűlni kezd és megszilárdul. Alatta azonban a láva tömege még forró, folyékony és mozgásban van. A felszíni kéreg ezért feltöredezik és a jégzajláshoz hasonló módon feltorlódik, végül rögös, breccsás tömegként szilárdul meg.
Az alsó lávapadból radiometrikus koradatot is ismerünk: 14,99+-0,61 millió év. Az andezit paleomágneses vizsgálata azt mutatta, hogy az akkori mágneses É-D-i irány mintegy 25°-al eltért a mai É-D-i iránytól. A Kárpát-medencét alkotó kőzetlemezek tehát akkor még nem álltak be a mai helyükre. Az Északi-középhegységet is magába foglaló lemez az óramutató járásával ellentétes irányú forgó mozgást is végzett.
A felső tufaszint rétegzettsége ugyancsak a tengervízben való leülepedés eredménye. A felső lávapad mágnesezettsége már megegyezik a mai É-D-i iránnyal. A miocénben a Cserhát és a Mátra térségében lezajlott vulkáni tevékenység mai megfelelője a Földközi-tenger világítótornyának nevezett Stromboli –sziget aktív vulkánja.
A sámsonházai szelvény tetején Lajtai Mészkövet láthatunk, mely egy ösvényen megközelíthető. A Kis-Zagyva jobb partján látható mészkőpad ezzel egyidejű képződmény. Közelről nagyméretű Isognomon kagylók maradványait láthatjuk bennne. Ennek a kagylónemnek a jelenkori rokonai mangrove mocsarakban élnek. A mangrove vegetáció trópusi -szubtrópusi éghajlaton, tengerpartokon, folyódeltákban található.
A szelvény valamennyi rétegén látható 20-25 °-os DK-i dőlés csak az itt látható kőzetek képződése után, a szarmata és a pannoniai korok során jött létre.